Az anyagváltás a szoborkészítés gyakorlatban bevett munkamódszer. Ritka, hogy a szobrász rögtön ahhoz az anyaghoz nyúl, melyből a végleges szobrot készíti. A gondolat és a forma anyag és lépték tekintetében egyaránt több lépésen keresztül alakul, mígnem eléri végső formáját. A bronz szobrok készítése kiváltképp összetett folyamat, ahol az anyagváltás egy kötelező technikai lépés. A többlépcsős folyamatban, melynek során a szobor az egyik anyagból egy másikban születik újra anyagváltások sorozata szükséges. A megmintázott agyag szoborról először egy szilikon, vagy gipsz negatív készül, majd a negatív belső felültére több rétegben viaszt öntenek, melynek eredményeként a viaszelemekből megszületik a szobor új, viasz pozitívja. A viasz pozitívra beöntő csatornákat készítenek, hogy a majdani szobor minden egyes része kiönthető legyen, a forma minden pontját el tudja árasztani az olvadék az öntés során. Az így előálló furcsa csövekkel tűzdelt formáról ismét negatívot vesznek, immár hőálló anyaggal, melyből egy kemencében kifolyatják a viaszt, s ezzel előáll az öntőforma, benne a szobor negatívjával. Ebbe a negatívba öntik a folyékony bronzot, melyet az öntőforma eltávolítása után megszabadítanak a beöntő csonkok nyomaitól, majd cizellálnak, hogy az bronz a végleges felületét megkapja. A többszöri anyagváltás után előáll az agyagszobor pontos bronz mása. Látszólag az anyagváltáson kívül nem történik semmi. Thomas Demand német szobrász és fotós munkássága kapcsán a szobrászatban megszokott anyagváltás gyakorlata új lehetőséggel bővül. Egyes munkáiban Demand egy fotóból kiindulva, annak segítségével egy realisztikus fizikai modellt épít. A modellről aztán ismét egy fotó készül, éppen ugyan abból a nézőpontból, ahonnan az eredeti kép is készült. Látszólag itt anyagváltás nem történik, hiszen a kiindulás is fotó és az eredmény is az. Az eredeti fotó és a műalkotás mégis más. Demand sokszor a modellt meg is semmisíti, ezzel is erősítve annak átmeneti, mediátor szerepét és ráerősítve az anyagváltásban rejlő transzformáció, jelentésadás lehetőségére. Ha másképp gondolunk tehát az anyagváltás folyamatára, a sok lépés nemcsak technológiai szükségletként, hanem a jelentésadás lehetőségeként is felfogható. Majoros Áron szobrászművész acéllemezekből rétegelt szobrainak esetében a technológiai szükségszerűségen túl minden lépés a szobor fejlesztését szolgálja. A hungarocell pozitív megmintázása után forró drót segítségével előálló hungarocell lemezek kontúrja egy acéllemezre kerül átrajzolva. A lemezből azonban nem tömör síkok, hanem meghatározott vastagságú keretek állnak elő, melyek távtartókkal rögzülve egymáshoz légies, szinte eltűnő formákat eredményeznek. A folyamat során minden lépés lehetőség a művészi mondanivaló, a transzparencia, a könnyedség és ezen keresztül a mozdulat, a karakter befolyásolására.Az anyagváltás az építészeti teóriában is jól ismert fogalom. Gottfired Semper XIX. századi építész és teoretikus elméletét folytatva Moravánszky Ákos is az anyagváltás építészeti megjelenési formáit és lehetőségeit kutatja. Stoffwechsel, vagy Metamorphism című könyvében Rudolf Schwarz “A föld beépítéséről” című könyvére hivatkozva az építészet egészét egy nagy metamorfózisként, anyagváltásként írja le, ahogy a föld rétegeiből kiemelkedő és kitermelt anyag új formát öltve várossá és építészetté válik. Elfogadva, hogy az építészet anyagváltások sorozataként jön létre, és azt, hogy a létrehozás folyamatának egyes lépései mind lehetőséget kínálnak a transzformáció és a jelentésadás legkülönbözőbb metódusaira érdemes lehet az anyagváltás fogalmát az építést megelőző lépésekre is kiterjeszteni és annak lehetőségeit feltérképezni. Nem csak az építés, hanem az építést megelőző tervezés is folyamatos anyagváltásként értelmezhető. A gondolatból rajz, a rajzból makett, a makettből ismét rajz, majd terv születik. A tervezést megelőző megismerés hasonlóképpen lehet anyagváltások sorozata. A tervezési helyszín, egy épített környezet valóságának megragadása, fotóban, makettben, rajzban való megjelenítése szintén anyagváltások soraként értelmezhető, melynek egyes lépései személyes interpretációt, művészi lehetőséget rejtenek magukba.
Tanszékünk az “Anyagváltás” témával egy nyílt szekciót kíván létrehozni, mely az anyagok és a különböző médiumok közötti transzformáció és a transzformáció során felerősíthető személyes nézőpont és jelentésadás lehetőségeiben való elmélyülést kívánja segíteni, az “Anyagváltás” módszereinek horizontját a lehető legszélesebbre feszíteni. Éppúgy helyet kínálunk elméleti munkáknak, mint művészeti, vagy építészeti fókuszú megközelítéseknek. Célunk, hogy teret nyissunk a hallgatóknak és konzulenseknek, hogy felvetéseikkel becsatlakozzanak az anyagváltásról szóló diskurzusba. A szekciót záró konferencianapot a hallgatói prezentációk és a bírálói nézőpontok együttes jelenlétének teret biztosító, tartalmas és sokszínű párbeszéden alapuló vitanapként tervezzük megvalósítani. Ennek érdekében az építész tagok mellett a bírálók között képzőművészek, Hardi Ágnes és Gilly Tamás is helyet kap.
A tanszék másik TDK témája: PÓTKOCSI
Teams csoport: LAKÓ TDK (csatlakozás: ux60ew7)
Előjelentkezés a táblázat kitöltésével: TDK LAKÓ 2026
kép forrása: Rudolf Schwarz: Stoffwechsel
%202.jpeg)
