Napjainkban építészként egyre kevesebb új, és egyre több meglévő épülettel kell dolgoznunk. Környezetünk túlépítettsége, de akár az ökológiai fenntarthatóság szempontjából is szakmánk ezen változását pozitív folyamatként kell értékeljük. Kissé idealisztikusan bár, de kijelenthető, hogy mára az építészet egyik, ha nem legfőbb feladata kellene legyen, hogy a már meglévő ingatlanokkal foglalkozzon. A felújítási és átalakítási munkák során számtalan régi épülettel van dolgunk, amelyekben az évek során kibontakozó élet, a mindennapos emberi munkálkodás komoly rétegeket, tárgyi lerakódásokat, átalakításokat, kacatosodást eredményezett. Ezen rétegek sokszor zavaróak, kipucolandóak, ugyanakkor egyszerre jelentős potenciállal is bírnak.
Az eddigi feladatainknál sokkal összetettebb, meglévő, rétegzett helyzetek olvasásának képességét kell kifejlesszük, hogy a bennük rejlő lehetőségeket méltó módon ki is tudjuk használni. Munkafolyamatunk lépései: a hétköznapi körülmények érzékeny feltárása, a szemétből történő türelmes válogatás, körültekintő figyelmesség, leleteink leleményes felhasználása.
Claude Lévi Strauss definiálta a barkácsoló attitűdöt úgy, mint az alkotót, aki alkotói munkájában meglévő töredékeket használ fel, új értelmezést vetítve rájuk. Hasonló megközelítést ír le a Spolia fogalma is, ami jelentése szerint egy olyan elem, amelyet más kontextusból helyeztek át újba úgy, hogy eredetileg nem arra a célra készült. A megszüntetett eredeti kontextus miatt a tárgy vonatkoztatási kerete változik meg. Ezen felhasználás során ugyanakkor megmaradnak az eredeti jelentéstartalmak is, vagyis metaforikusan mondhatjuk akár, hogy a spolia maga az anyagban foglalt emlékezet.
TDK kutatásunk alkalmával fedezzük fel épített környezetünkben az emberi élet lerakódott rétegeit, apró kacatjait, és egy mindent megsemmisítő lomtalanítás helyett inkább vegyük leltárba leleteinket. Azok formai, történeti, vagy akár személyes emlékezeten, tárgyi mítoszain keresztüli megértésével hozzunk létre új konstrukciót, építsük őket új strukturális egységbe.
Használjuk a naivizmusra jellemző alkotói megközelítést, ahol képzetlenül, ösztönösen és stílusjegyek nélkül közelítették az alkotás folyamatát. A naivitás ártalmatlan, kísérletező, megkérdőjelező, felfedezésre vezető hozzáállás. Olyasmi, mint a gyermeki kíváncsiság, igyekezet a rögzült toposzok felnyitására. A szépség kereteinek tágítása, hogy máshogyan tudjunk nézni a megszokottakra.
Naivan rácsodálkozni valamire – mondjuk gyakran, és ez alkalommal tegyünk is így, idegenként szemlélve a már ismertet közelítsünk hozzá felfedezőként, majd a ’naivista’ alkotó módszerével dolgozzuk fel az összegyűjtött anyagot, hogy a folyamat végén személyes indíttatású alkotások, általuk pedig egyéni kifejezésmód létrehozását segítsük.
TDK kiírásunk egyéni alkotói munkák támogatását célozza. A projektek tehát kapcsolódhatnak féléves tervekhez, vagy egyéni érdeklődéshez is. A fenti kiírás értelmében meglévő kacatok felhasználásával kell tárgyat tervezni majd létrehozni, erről dolgozatot írni. Emellett a témához kapcsolódó elméleti munkákat is szívesen fogadunk be.
A LAKÓ tanszék többi TDK témája:
ARITMIKUS TOVÁBBÍRÁS
NEMÉPÍTÉS
REGISZTRÁCIÓ:
2024. június 30.-ig a TEAMS csoportban (ux60ew7) a JELENTKEZÉS fülön a táblázat kitöltésével!
TÁJÉKOZTATÓ BESZÉLGETÉS:
2024. június 05. 16:00 LAKÓ Tsz, Nappali
Kérdés esetén írjatok a zsolt.peteri@edu.bme.hu címre!
Kép: Szárítóműhely - Debrecen, DMB stúdió
Fotó: Palkó György
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése